ਫਰੀਦਾਜਾਂਤਉਖਟਣਵੇਲਤਾਂਤੂਰਤਾਦੁਨੀਸਿਉ॥
ਹੇ ਫਰੀਦ! ਜਦੋਂ ਤੇਰਾ (ਅਸਲ ਖੱਟੀ) ਖੱਟਣ ਦਾ ਵੇਲਾ ਸੀ ਤਦੋਂ ਤੂੰ ਦੁਨੀਆ (ਦੀ 'ਪੋਟਲੀ') ਨਾਲ ਮਸਤ ਰਿਹਾ।
Fareed, when there was time for you to earn good karma, you were in love with the world instead.
फरीदा जां तउ खटण वेल तां तू रता दुनी सिउ ॥
ਮਰਗਸਵਾਈਨੀਹਿਜਾਂਭਰਿਆਤਾਂਲਦਿਆ॥੮॥
(ਇਸ ਤਰ੍ਹਾਂ) ਮੌਤ ਦੀ ਨੀਂਹ ਪੱਕੀ ਹੁੰਦੀ ਗਈ, (ਭਾਵ, ਮੌਤ ਦਾ ਸਮਾਂ ਨੇੜੇ ਆਉਂਦਾ ਗਿਆ) ਜਦੋਂ ਸਾਰੇ ਸੁਆਸ ਪੂਰੇ ਹੋ ਗਏ, ਤਾਂ ਇਥੋਂ ਕੂਚ ਕਰਨਾ ਪਿਆ ॥੮॥
Now, death has a strong foothold; when the load is full, it is taken away. ||8||
मरग सवाई नीहि जां भरिआ तां लदिआ ॥८॥